Miután megvolt minden papírmunka, valamint a hétnek is vége lett, jöhetett az első komolyabb túra, immáron távolabb merészkedtem a fővárostól. Irány haza! Volt itt sok izgi dolog, csúcsforgalom, autópálya, országút... Elég gyász, de figyelembe véve a motoros oktatást sajnos ezek mind-mind újdonságnak számítottak.
Körülbelül az első 10 km-en realizáltam, hogy az a tudás, amit megszeretem a jogsival, no, az semmit sem ér. Egész egyszerűen borzasztó kevés akár csak azzal szemben is, amivel az ember találkozik, amíg kijut mondjuk a BME-től az M1-esig. Különösebb gond nélkül hazaértem, rengeteg hasznos tapasztalattal gyarapodva.
- Amitől talán leginkább tartottam, az a kamionok előzése, amikor átszakítom azt a légtömeget, amit maguk előtt tolnak. No ebből motoron nagyjából minimálisat érzek csak, ugyanis aerodinamikai tulajdonságai sokkal jobbak, mint egy átlagos személyautónak
- Az oldalszél viszont sokkal komolyabban befolyásolja. Hiába lehet érezni, ahogy meglöki a szél az autót, az össze sem hasonlítható azzal, amit akkor érez az ember, amikor a motoron kezdi el taszigálni a szél.
- Két keréken sokkal inkább megérezni az út minden apró egyenetlenségét, hibáját. Sokkal intenzívebb a motor visszajelzése, ezáltal sokkal több dologra kell odafigyelni, mintha autóban ülnénk.
- A motort a teljes testünkkel vezetjük, nem csak a kezünkkel és lábunkkal, mint az autót, hanem a fejünkkel, törzsünkkel, tartásunkkal, súlypontunk elhelyezésével is. Sokkal intenzívebb figyelmet, erőnlétet követel meg, de páratlan szabadságérzést is kölcsönöz egyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése